A magnézium számos olyan folyamatban vesz részt, amelyek befolyásolják az izomműködést, beleértve az oxigénfelvételt, az energiatermelést és az elektrolit egyensúlyt. Így a magnézium állapot és a testmozgás kapcsolata jelentős kutatási figyelmet kapott. Ez a kutatás kimutatta, hogy a testmozgás a magnézium újraeloszlását idézi elő a szervezetben, hogy megfeleljen az anyagcsere-szükségleteknek. Bizonyíték van arra, hogy a marginális magnéziumhiány rontja az edzésteljesítményt, és felerősíti a megerőltető edzés negatív következményeit (pl. oxidatív stressz). A megerőltető edzés láthatóan növeli a vizelet- és izzadságveszteséget, ami 10-20%-kal növelheti a magnéziumszükségletet. Az étrendi felmérések és a közelmúltban végzett humánkísérletek alapján a férfiaknál napi 260 mg-nál, a nőknél a napi 220 mg-nál kisebb magnéziumbevitelnél magnéziumhiányos állapot alakulhat ki. A közelmúltban végzett felmérések azt is jelzik, hogy jelentős számú ember rendszeresen fogyaszt magnéziumot, ami hiányos állapotot eredményezhet. A súlykontrollt igénylő sportágakban (pl. birkózás, torna) részt vevő sportolók láthatóan különösen ki vannak téve a nem megfelelő magnézium státusznak. A magnézium-kiegészítés vagy a magnézium fokozott étrendi bevitele jótékony hatással lesz a magnéziumhiányos egyének edzési teljesítményére. A megfelelő magnézium státuszú, fizikailag aktív egyének magnéziumpótlása nem javítja a fizikai teljesítményt. Jól ellenőrzött humán kísérletekből származó, hosszú távú egyensúlyi adatokon alapuló, tevékenységhez kötött RNI-t vagy RDA-t kell meghatározni, hogy a fizikailag aktív egyének megbizonyosodhassanak arról, van-e olyan magnéziumbevitelük, amely befolyásolhatja teljesítményüket, vagy növelheti a káros egészségügyi következmények kockázatát. például immunszuppresszió, oxidatív károsodás, aritmiák).
Forrás: https://pubmed.ncbi.nlm.nih.gov/17172008/
