A magnézium állapota és a pótlás befolyásolja a D-vitamin állapotát és az anyagcserét: randomizált vizsgálat eredményei

A magnézium állapota és a pótlás befolyásolja a D-vitamin állapotát és az anyagcserét: randomizált vizsgálat eredményei

Háttér: Korábbi in vitro és in vivo vizsgálatok azt mutatják, hogy a D-vitamint szintetizáló és metabolizáló enzimek magnéziumfüggőek. A közelmúltban végzett megfigyelések szerint a magnéziumbevitel szignifikáns kölcsönhatásba lép a D-vitaminnal a D-vitamin állapot és a halálozás kockázata tekintetében. Az NHANES szerint az amerikai felnőttek 79%-a nem tartja be az ajánlott magnéziumbevitelt.


Célkitűzések: A tanulmány célja annak a hipotézisnek a tesztelése volt, hogy a magnézium-kiegészítés eltérően befolyásolja a D-vitamin metabolizmusát a kiindulási 25-hidroxi-D-vitamin [25(OH)D] koncentrációtól függően.


Módszerek: A tanulmányban 180, 40-85 év közötti résztvevő vett részt, és a National Cancer Institute független finanszírozásával végzett kiegészítő tanulmány, amely a személyre szabott kolorektális rák megelőzési vizsgálat (PPCCT) része, amelybe 250 résztvevőt vontak be. A PPCCT egy kettős vak, 2 × 2 faktoriális randomizált, kontrollált vizsgálat, amelyet a Vanderbilt Egyetemi Orvosi Központban végeztek. Mind a magnézium, mind a placebo adagját az étrendből származó alapbevitel alapján határozták meg. Az alanyokat véletlenszerűen osztották be a kezelésekhez permutált blokk randomizációs algoritmus segítségével. A plazma 25-hidroxi-D3-vitamin [25(OH)D3], 25-hidroxi-D2-vitamin [25(OH)D2], 1,25-dihidroxi-D3-vitamin, 1,25-dihidroxi-D2-vitamin és 24,25-dihidroxi-D3-vitamin változásai [24] ,25(OH)2D3] folyadékkromatográfiás tömegspektrometriával mértük.


Eredmények: A magnéziumkezelés és a 25(OH)D3, 25(OH)D2 és 24,25(OH)2D3 plazmakoncentrációi közötti összefüggések szignifikánsan eltérőek voltak a 25(OH)D alapkoncentrációitól függően, és a szignifikáns kölcsönhatások továbbra is fennálltak. Bonferroni korrekciók után. A magnézium-kiegészítés növelte a 25(OH)D3-koncentrációt, ha a 25(OH)D-koncentráció kiindulási értéke megközelítette a 30 ng/ml-t, de csökkentette, ha az alapvonal 25(OH)D magasabb volt (~30-ról 50 ng/ml-re). A magnéziumkezelés szignifikánsan befolyásolta a 24,25(OH)2D3 koncentrációt, amikor a kiindulási 25(OH)D koncentráció 50 ng/mL volt, de nem 30 ng/mL. Másrészt a magnéziumkezelés növelte a 25(OH)D2-t, ahogy az alapvonal 25(OH)D-értéke nőtt.


Következtetés: Eredményeink arra utalnak, hogy az optimális magnézium állapot fontos lehet a 25(OH)D állapot optimalizálása szempontjából. Ezt a vizsgálatot NCT03265483 néven regisztrálták a klinikai.gov oldalon.


Forrás: https://pubmed.ncbi.nlm.nih.gov/30541089/

Retour au blog

Laisser un commentaire

Veuillez noter que les commentaires doivent être approuvés avant d'être publiés.