A Q10 koenzim – vagy ubiquinon/ubiquinol – az emberi test egyik legfontosabb energiatermelő és antioxidáns molekulája. A szervezet minden sejtjében megtalálható, de a legmagasabb koncentrációban ott, ahol a legnagyobb az energiaterhelés: a szívben, a májban, a vesében, az izmokban és az agyban. Ha a Q10 szintje csökken, azt az egész szervezet megérzi – fáradékonyság, energiavesztés, lassuló anyagcsere, romló fizikai teljesítmény, és idővel akár szív-érrendszeri problémák formájában.
A Q10 kulcsfontosságú szerepet játszik a mitokondriumok működésében, az ATP előállításában, vagyis abban, hogy a sejt energiát tudjon termelni. Emellett a Q10 az egyik legerősebb endogén antioxidánsunk. Megvédi a sejteket az oxidatív stressztől, stabilizálja a membránokat, és megelőzi a lipid-peroxidációt – ezáltal hozzájárul a sejtek hosszabb életéhez, jobb teljesítményéhez és egészségesebb működéséhez.
A szervezet képes Q10-et előállítani, és fiatal korban ezt bőségesen meg is teszi. A 20-as éveinkben a Q10-szintünk a csúcson van. A gond az, hogy innen kezdődik a lassú, de folyamatos csökkenés. A Q10 bioszintézis ugyanis ugyanazon az útvonalon történik, mint a koleszterin szintézise – és ez az útvonal az életkor előrehaladtával egyre kevésbé aktív. A csökkenést tovább gyorsítja a krónikus stressz, a gyulladás, az alacsony szelénszint, valamint bizonyos gyógyszerek, például a sztatinok.
A jó hír az, hogy a Q10 pótolható – és már az első hetekben érezhető hatással lehet az energiaszintre, a fizikai teljesítményre, a szív működésére, a koncentrációra és az általános vitalitásra. A rossz hír az, hogy étrendből csak minimális mennyiség jut be: a napi átlagos bevitel 3–6 mg, miközben a klinikai vizsgálatok többsége 100–300 mg közötti mennyiségeket használ. Innen érthető, miért látunk ennyire látványos hatásokat a Q10-kiegészítéssel kapcsolatban.
A tudományos kutatások egyértelműen mutatják, hogy a Q10-szint életkorfüggő: fiatalon magas, negyven felett egyre csökken, és időskorban már a fiatalkori érték töredéke. Egy nagy európai vizsgálat több mint 800 felnőtt szérum Q10-szintjét mérte 18 és 82 éves kor között. Kiderült, hogy a fiatal felnőttek rendelkeznek a legmagasabb Q10-értékekkel, míg a 60+-os korosztályban jelentős visszaesés látható, ráadásul az oxidált Q10 aránya is nő – vagyis nemcsak kevesebb Q10 marad, hanem az is rosszabb minőségű, kevésbé hatékony formában van jelen.
Egy másik, klasszikusnak számító kutatás a Q10 szervi eloszlását vizsgálta. Ebben 1 napos csecsemőtől 81 éves korig mérték az ubikinon mennyiségét különböző szervekben: szívben, májban, vesében, hasnyálmirigyben. A vizsgálat megdöbbentő eredményt hozott: a legtöbb szervben a Q10-szint 20 éves korban a legmagasabb, majd onnan folyamatosan csökken. A szívben és a hasnyálmirigyben 80 éves korra akár 40–60%-os visszaesést mértek. Ez egyben azt is jelenti, hogy a sejtek energiatermelési képessége is jelentősen gyengül.
A Q10 pótlására vonatkozóan több, idősebb korosztályon végzett vizsgálat is rendkívül meggyőző eredményeket hozott. A legismertebb ezek közül a KiSel-10 vizsgálat, amely 70–88 év közötti idős embereken vizsgálta, milyen hatása van a napi 200 µg szelén és 200 mg Q10 együttes szedésének. A kutatás több évig tartott, és az eredmények szinte példátlanok: a kiegészítést kapó csoportban nagyjából 50%-kal csökkent a szív- és érrendszeri halálozás. A szívműködés biomarkerének számító NT-proBNP értéke is jelentősen javult. Ami pedig igazán különleges: a kutatók 10–12 évvel később visszakövették a résztvevőket, és a védőhatás ekkor is kimutatható maradt. Magyarán, négy évnyi Q10 és szelén szedése egy évtizeddel később is képes volt érdemben csökkenteni a szívhalálozást.
A Q10 a szívelégtelenségben is komoly hatékonyságról tett tanúbizonyságot. A Q-SYMBIO vizsgálat 420 krónikus szívelégtelenségben szenvedő betegen vizsgálta a napi 300 mg Q10 hatását két éven át. A Q10-et szedők csoportjában kevesebb volt a súlyos kardiovaszkuláris esemény, jobb volt a túlélés, és javult az életminőség. Ez a vizsgálat egyértelművé tette, hogy a Q10 nem egyszerű étrend-kiegészítő: bizonyos populációkban klinikai jelentőségű hatása van.
Nem csak a szívbetegségben érintetteknél látunk előnyöket. Idősebb, sztatint szedő felnőtteknél a Q10-pótlás szintén rendkívül hatékonynak bizonyult. Egy kettős vak, placebo-kontrollált vizsgálatban 300 mg Q10 phytosome napi szedése jelentősen csökkentette a fáradtságpontszámot, javította az izomerőt, a járásteszteket és az általános vitalitást. Ez különösen fontos, hiszen a sztatinok csökkentik a szervezet Q10-termelését, így a fáradékonyság – amit sok sztatinszedő tapasztal – gyakran valójában Q10-hiány következménye.
A Q10 tehát egyszerre támogatja az energiatermelést, a sejtek antioxidáns védelmét, a szív működését, és hozzájárul a vitalitáshoz. Különösen 35–40 év felett érdemes kiemelten foglalkozni vele, mert ekkor kezd drasztikusan visszaesni a szervezet saját termelése, miközben nő az oxidatív stressz és a sejtregeneráció igénye.
A Q10 mellé tökéletesen illeszkedik a szőlőmag-kivonat (OPC / GSE), amely az egyik legerősebb természetes polifenol-forrás. A szőlőmagkivonat rendkívül gazdag oligomerikus proantocianidinekben (OPC), melyek antioxidáns hatása sokszorosa az E-vitaminénak. A kutatások azt mutatják, hogy javítja az érfalak rugalmasságát, támogatja a mikrokeringést, csökkenti a gyulladást, és hatékony vérnyomáscsökkentő hatása is lehet.
Különösen érdekes egy vizsgálat, amely prehipertóniás, 40–64 év közötti felnőtteknél napi 200–400 mg szőlőmag-kivonat 12 hetes szedése mellett szignifikáns vérnyomáscsökkenést és javuló endothelfunkciót mutatott. Több vizsgálatot összegző elemzés is arra jutott, hogy a szőlőmag-kivonat hosszabb távú alkalmazása mérsékelheti a vérnyomást és javíthatja az érfalak működését. Egy másik, 16 hetes vizsgálat 300 mg szőlőmag-kivonat napi bevitellel szintén jelentős javulást mutatott a vérnyomásban, a pulzusban és az érfali rugalmasságot jelző biomarkerekben.
A két hatóanyag kombinációja – a Q10 és az OPC – rendkívül logikus és egymást erősítő megoldás. A Q10 a mitokondriális energiatermelést és a sejtek antioxidáns védelmét támogatja, míg a szőlőmag-kivonat az érfalak rugalmasságát, a mikrokeringést és a gyulladáscsökkentést. Együtt hozzájárulnak ahhoz, hogy a sejtek több energiához jussanak, a szív hatékonyabban működjön, és a szervezet ellenállóbb legyen az oxidatív stresszel szemben. Különösen 35–40 éves kor felett, amikor a Q10-szint csökken, és egyre fontosabbá válik a mitokondriális és keringési rendszer támogatása, ez a kombináció tudományosan is alátámasztott, erős életminőség-javító hatást kínál.
Források
Niklowitz, P., Menke, T., Andler, W., Okun, J.G., Hübner, C., and others. (2016). Coenzyme Q10 serum concentration and redox status in European adults: Influence of age, sex, and lipoprotein concentration. Journal of Clinical Biochemistry and Nutrition, 58(3), 240–245.
Kalén, A., Appelkvist, E.-L., & Dallner, G. (1989). Age-related changes in the lipid compositions of rat and human tissues. Lipids, 24, 579–584.
Alehagen, U., Johansson, P., Björnstedt, M., Rosén, A., & Dahlström, U. (2013). Cardiovascular mortality and N-terminal pro-BNP reduced after combined selenium and coenzyme Q10 supplementation: A 5-year prospective randomized double-blind placebo-controlled trial among elderly Swedish citizens. International Journal of Cardiology, 167(5), 1860–1866.
Alehagen, U., Aaseth, J., Alexander, J., & Johansson, P. (2015). Still reduced cardiovascular mortality 10 years after supplementation with selenium and coenzyme Q10 for four years in elderly Swedish citizens. PLOS ONE, 10(12), e0141641.
Alehagen, U., Aaseth, J., Alexander, J., & Johansson, P. (2018). Reduced cardiovascular mortality 12 years after supplementation with selenium and coenzyme Q10 for four years: A long-term follow-up of a randomized clinical trial.PLOS ONE, 13(4), e0193120.
Mortensen, S. A., Rosenfeldt, F., Kumar, A., Dolliner, P., Filipiak, K.J., and others. (2014). The effect of coenzyme Q10 on morbidity and mortality in chronic heart failure: Results from Q-SYMBIO. Journal of the American College of Cardiology: Heart Failure, 2(6), 641–649.
Belcaro, G., Cornelli, U., Luzzi, R., Cesarone, M.R., Dugall, M., and others. (2020). Improvement of fatigue and physical performance with coenzyme Q10 phytosome in subjects with statin-associated asthenia: A randomized double-blind placebo-controlled study. (Megjegyzés: több publikációs platformon szerepel; humán RCT.)
Frontiers in Physiology. (2018). Coenzyme Q10 Supplementation in Aging and Disease. (Review article summarizing aging-related CoQ10 decline and clinical benefits.)
Littarru, G. P., & Tiano, L. (2007). Bioenergetic and antioxidant properties of coenzyme Q10: Recent developments.Molecular Biotechnology, 37(1), 31–37. (Aging + CoQ10 mechanizmusok összefoglaló review.)
Belcaro, G., Ledda, A., Hu, S., Feragalli, B., Dugall, M., & other authors. (2016). Grape seed extract positively modulates blood pressure and vascular function in healthy volunteers. Minerva Cardioangiologica, 64(2), 173–180.
Nishioka, K., Hidaka, T., Nakamura, S., Sato, S., Nishida, K., & others. (2007). Effects of grape seed proanthocyanidin extract on blood pressure and vascular endothelial function in middle-aged Japanese adults with prehypertension: A randomized, double-blind, placebo-controlled study. Journal of Pharmaceutical and Biomedical Analysis. (A gyakran idézett japán GSE-prehipertónia RCT.)
Zhu, S., Sun, L., & Zhang, Y. (2011). Effect of grape seed extract supplementation on blood pressure: A meta-analysis of randomized controlled trials. Critical Reviews in Food Science and Nutrition.
Terra, X., Valls, J., Vitrac, X., Mérrillon, J.-M., & Lamuela-Raventós, R. M., and others. (2009). Grape-seed procyanidins act as anti-inflammatory agents in human endothelial cells. Journal of Agricultural and Food Chemistry.
